Hiába öntünk tiszta vízet a pohárba, ha az a bizonyos tiszta vízből pocsoja lesz, mert az ember már csak ember marad és valjuk be az emberek nem változnak meg, legalábbis nem véglegesen. Az ember pedig mihez ért legjobban? A hibák elkövetéséhez újra és újra ojkor ugyan azt töbször is. Egyszer peddig mindenkinél elfogyik a tiszta víz és vagy megtanuljuk megszokni a pocsoját, vagy mindennek vége.
~Harry~
Egész úton láttam Samy arcán a félelmet és a kétségbeesést, de mikor kiszáltunk a limó-ból mégjobban látszott rajta, ezért muszály volt a tudatára adnom itt vagyok mellette.
-Ne félj it vagyok veled.-suttogtam halkan a fülébe, de még mindig erösen szoritotta a kezem.
A partyn végig mellettem volt, egy percre sem engedte el a kezem, ami bár tetszet, de egy csöppet már idegesitett is. Probálta rávenni igyon egy pohár koktélt, de nem ivott semit, ami fura volt mert régebben, ha Samy-t elvittem egy party-ra többet ivott, mint bárki más. Bár mondta, hogy megváltozott, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyire.
~Louis~
Amióta megérkeztünk a partyra Samy kétségbeeset arcát figyelem amin nagyon jól szorakoztam, de láttam Harry arcát is aki mán unta azt, hogy nem tud Samytól elszakadni. Egy időre nem figyeltem oda mert tulságosan lekötött egy barna hajú lány, ám amikor sikerült leráznom arra lettemfigyelmes, hogy Samy már nem virít ott Harry oldalán aki éppen a buli házigazdájával beszélget. Itt volt a megfelelő pillanat arra, hogy teljesen tönkre tegyem Samy-t . Elkezdtem keresni, de hamar megtanáltam. Ismerve a múltját, bisztos voltam abban, hogy a pultnál találom meg, természetesen egyedül ücsörgött ott és nem bírtam ki, hogy ne menjek oda és ne piszkáljam, de nem is akartam .
-Samy? Te nem Harry oldalán kéne virics?-ültem le mellé idegesitő mosojjal az arcomon, de Ő csak megforgatta aszemeit -Jaj ne ...csak nem? Mánis szakitott veled?-ahogy kimondtam azonnal felált és távozni készült, de megragadtam a csukloját.
- Samy várj . Nem innál meg velem egy koktélt?-Samy hirtelen rámemelte a tekintetét és elkezdett kifogásokat keresni.
-Nem köszi, de most...-probáta keresni az indokokat de ujra a szavába vágtam.
-Kérlek. Békülni szeretnék.-mosojogtam rá aranyosan, de igazából hányni tudtam volna tölle.
-Na jó! De csak egy pohárral.-adta meg magát.
Mán az ötödik pohár Jack Daniels-nél tartottunk, ami igazán kiütötte Samy-t igaz, hogy koktélról volt szó de ez jobban megtette a hatását. Mikor egy percre nem figyeltem oda Samy-ra eltünt mellölem, bevallom rosszabb mint Harry. Egyáltalán nem zavartattam magam azzal, hogy megkeressem az elbarangolt kis bárányt it volt az idelye, hogy véglegesen megszégyenicse magát. Ami megis történt.
~Samy~
Nem gondoltam volna, hogy Louis valaha is bocsánatot kér azért amit tett, egy kicsit gyanus volt nekem ez a bocsánat kérős koktélozás, főleg, hogy nem is koktélt ittunk, de olyan öszintének tűnt, hogy hittem neki.
Az ötödik pohár Jack Daniels után már tényleg nem voltam magamnál és muszály vólt táncolnom egy kicsit. Bizonytalan léptekkel siettem a táncparkett felé és elkezdtem elég idétlenül táncolni, de végül belejöttem és két izmos táncpartnerem is akadt, akikhez odatudtam simitani magam. A hátsomat éppen az egyik táncpartnerem ágyékához dörzsöltem és sexin táncoltam amikor egy erős szoritást éreztem a karomon, de nem tudtam beazonositani ki az, ugyani elég homájos volt minden. Hirtelen kirángatott a teremből és mikor magamhoz tértem annyira, hogy felismerjem , már a hátsó udvaron voltunk.
-Samy! Mit müvelsz? Ez nem egy olyan buli amin mindent megtehec .-kezdet el kiabálni velem Harry.
-Harry csak jól érzem magam énnyi az egész .Meg amúgy is te mondtad , hogy engegyem el magam és még nem is jöttem bele rendesen.
-Mégis menyit ittál?-tette fel az újjabb idegesitő kérdéset.
-Nem mindegy? És ha most nem haragszol...-probáltam visszamenni a táncparketre, de ismét megragadta a karom és visszarántott magához , vészesen közel kerültem az ajkajihoz, de nem csokolt meg.
-Gyere! Hazamegyünk !-mondta csendesen, majd a karomról a tenyerembe csuszott keze és szorosan összekulcsolta azokat.
Miután mindenkit összeszettünk beültünk a limuzinba és pár perc alatt megérkeztünk a Direction házba. Mikor befáradtunk a házba , a fiúk szétszéledtek, mindenki a saját lakrészébe, hosszú nap volt és fárasztó. Mikor végre kettesben maradtunk Harry megszolalt már a szobám ajtaja elöt, igen bevallom romantikusnak tartottam , hogy elkisért az ajtóig.
-Ne haragugy amiért leordítottam a fejed . Sajnálom.-mondta az utolsó szot már lehajtott fejjel suttogva. Bár még nem voltam teljesen jozan hiába álitott be Harry a hideg zuhany alá tíz percre, de tudtam mi a válasz.
-Te idiota . Nem haragszom , tudom, hogy nem azért kiabáltál velem mert az olyan jól eset neked .-válaszoltam mosojogva .
-Hanem azért mert SZERETLEK.- fejezte be mondatomat, amire én hirtelen jött ödletből megcsokoltam. Csokunk inkább volt lassú és lágy mint szenvedéjes. Ajkaink lassan váltak el egymástól.
-Én is szeretlek.-nyomtam egy puszit a számomra tökéletes orrára, minek hatására megvillantotta aranyos kis gödröcskéit.-Jó éjt Harry.-köszöntem el mosojogva.
-Neked is Samy.-mondta még mindig az arcán a gödröcskékkel.
Fájó szívvel csuktam rá az ajtót, legszivesebben rávetettem vólna magam, de nem lehet nem akarom újra elkövetni azt a hibát amit már egyszer élkövettem, és persze még az alkohol beszél belölem.
Miután elkészültem az ágyam megvetésével, zuhanyzással, fogmosással stb. az ágyamba bujtam és elgondolkoztam néhány dolgon... Gondolataimból halk kopogás szakitott ki, elmosojodtam és behivtam nem szolt egy szót sem amit furcsáltam és hátra fordultam, de amikor megláttam, hogy nem az a valaki ál az ajtóban akire számitottam, reflexből magamra húztam a takarot.
-Miért húzod magadra a takarót, ha nem vagy mesztelen?- tett fel egy idiota kérdést, mosojogva.
-Mit akarsz itt?-kérdezdtem szem forgatás kíséretében.
-Nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni, amugy meg te hívtál be.-lépet közelebb az ágyhoz, talán túl közel is .
-Mit akarsz itt?-ismételtem meg kérdésem mostmár hangosabban és idegesebben.
-Csak beszélgetni.-válaszolt lágy mosojjal az arcán.
-Arról, hogy megakartál szégyeniteni mindenki elött? Jaj várj megtetted! Kösz nem evel én is tisztában vagyok. Mostmár.-mondtam még mindig idegesen és az ajtó fele bögtem fejemmel, jelezve, hogy távozhat.
-Sajnálom.-mondta alig halhatóan, mindha ki sem akarta volna mondani, vagy mintha életében elöször kért vólna bocsánatot.
-Húú hölgyeim és uraim remélem hallották Louis Tomlinson bocsánatot kért.-gunyolodtam flegmán.
-Samy kérlek.-mondta halkan, a padlot bámulva.
-Meny el Louis.- mondtam mostmár normális hangon.
-De én csak...-probált magyarászkodni , de könyörtelenül a szavába vágtam.
-Tünés!!!-kiabáltam rá a szokotnál kissé hangosabban.
Tekintetét leemelte rólam és sértődötten , de inkább idegesen távozott a szobámból. Abban a pillanatban rosszúl éreztem magam mert ilyen kegyetlen vóltam vele, de egy részt megérdemelte. Rengeteget gondolkoztam Louis-al váltott beszélgetésünkön elalvás elött míg végül arra jutottam, hogy másnap bocsánatot kérek tölle. Mivel döntésre jutottam ezt illetően nyugodtan aludtam el.
...
Másnap csörömpölésre ébredtem. Tekintetem egyenest az óra felé irányult ami 9:30-at mutatott, számomra ez korán volt. Álmosan dörzsölve csöszögtem le a konyhába , ahol három fiú-val találtam magam szembe. Niall-el természetesen mint mindig most is a konyhában találkoztam és természetesen neki most is elnyult a reggelizés.
Liam teáját szürcsölgette fáradtan, de szerintem még mindig aludt . A harmadik személy háttal ált nekem, de azonnal felismertem kocos göndör haja alapján. Halkan leptem mögé és befogtam szemeit kezemmel , eltorzitott hangon kerdeztem meg tolle:
-Na ki vagyok?
Lattam ahogy elmosojodik és megfogja a kezem, majd elemeli szeme elől és hátra fordul.
-Samy. Bárhol felismerem a hangodat.-mondta, majd megcsokolt. Csókunkat egy jellegzetes gunyos kijelentés szakította meg.
-Fúj!!! Ide enni jöttem nem hányni azt a fürdöben is tudok.-azonnal felismertem hangját nem is kellet ránézzek.
-Louis!-szolt rá Harry, de Louis csak egy vál rántással elintézte.
-Louis beszélhetnénk?-léptem oda a széken üllő fiú mellé.
-Veled? Miről?-kérdezte flegmán, persze megértem azok után ahogy kidobtam miután bocsánatot kért.
-Kérlek Louis.-mondtam halkan .
-Érdekes mikor én kértelek kidobtál. Szoval nem.-jogosan vágott visza de azért még rosszul eset, megragadta reggeliét és a szobája felé vette az irányt. Nem adtam fel, nem ojan vagyok ezért utána rohantam , kopogás nélkül rontottam be a szobájába.
-Sajnálom a az estit csak... tudod mit nem takarozok azzal, hogy részeg voltam mert nem igaz simán csak bunko. Ne haragugy.- láttam rajta, hogy gondolkozik és pár perc után megszolalt.
-Nem érted ugye? Csak kihasználtalak, megakartalak szégyeniteni mindenki elött és sikerült is . Samy. Csak jácodtam. Amit este mondtam ne ved komojan részeg voltam öt pohár Jack Daniels után. Ja és ne hidd azt, hogy fogom hagyni, hogy Harry és az én barátságunk megremegjen egy olyan lány miatt mint Te!!!-lépett vészesen közel hozzám ami már férreérthetőnek is tűnhetett volna és élkezdte mondanivaloját sértő hangon, lenézöen és flegmán.
-Milyen lány miat?-kérdeztem halkan de idegesen, féltem a választól mert sejtettem, hogy nem valami hizelgőt fog mondani.
-Egy olyan drogos, pszichopata , senki miatt mint Te.-lassan és érthetően mondta ki ezeket az elítélő jelzöket, hogy még jobban fájjanak és egyre közelebb kerültek az ajkai az enyémhez, de nem hátráltam csak a szemébe bámultam, probáltam kivenni, hogy ezeket a szavakat komolyan gondollya vagy csak megakar bántani. A szemeim sarkában megjelent egy egy könycsep, de nem azért amit mondott, hanem azért mer komolyan gondolta , és mer nem láttam mást a szemében csak szánalmat, gyülöletet és undort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése