~Harry~Az ajtaja előtt áltam remegő térdekkel. Féltem. Féltem, hogy igaza lesz és elküld. De igaza van én is ezt tenném. Csak félek nem halgat meg, nem hagyja, hogy jóvá tegyem azt amit elrontottam.
Tíz perc után erőt vettem magamon és bekopogtam...
~Samy~
Egy hangos kopogás zavarta meg az álmom. Mivel csak én tartózkodtam itthon és mivel az ajtó nem nyitja ki magát, fel kellett kelnem és megtudni, hogy mit is akarnak tőlem. De bárcsak aludtam volna tovább. Kómásan és fáradtan nyitottam ajtót, de ez azonnal el is múlt amikor tudatosúlt bennem ki is áll velem szemben. Meglepett. Nem számitottam arra, hogy valaha is látom még Őt, a hideg futkosott a hátamon. Csak ált ott egy szál vörös rózsával a kezében. Szerintem meglepődött.
-Azt a rohadt...!Tudod mit? Ahogy jöttél menj is el! Szia!-keltem ki magamból és zártam is rá az ajtót amikor magához tért és a lábával megakadályozta, hogy rá zárlyam az ajtót.
-Várj...! Had magyarázzam meg!-kérte könyörgően.
-Mit? Azt hogy akkor hagytál el amikor a legnagyobb szükségem volt rád? Bocs de nem!-idegesen rácsaptam az ajtót. Nem gondoltam, hogy ennyi idő után még látom és, hogy még mindig tudok utána sírni.
~Harry~
Erre a reakcióra számítottam, de ez nem az utolsó találkozás, nem fogom feladni. Én nem.
Kisírt szemekkel léptem be az ideéglenes házunkba. Csak Lou jött el velem ide, Rá van most legjobban szükségem, arra, hogy vígasztaljon, bátorítson, segítsen visszaszerezni azt amit elvesztettem.Külömben is a tobbiek, ha akartam volna hozzni Őket akkor sem jöttek volna, hisz Niall haza utazott, Zayn Perrie-vel nyaral akárcsak Liam Danielle-el.
Milyest beléptem a házba Lou észrevette a vörösresírt szememet.
-Jaj ne! Ha Herry Styles sír egy lány miatt az nagy baj!-monta miközben átölelt.
Na igen, nem tud mindent Samy-ról és Rólam, meg Rólunk, ezért ha azt akarom, hogy segítsen és mellettem legyen elkel mondanom a teljes történetet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése