Egy nagyon jó blog.

http://anotherworldandyou.blogspot.ro/2013/05/blog-post.html?showComment=1377880854039#c6778275960302746996

5.rész: Ne ítélj a borítoról.

Mindenkinek van mindenkiről véleménye első látásra, de az a vélemény ami elsőre megvan egy emberről mindig megváltozik, mert megismerlyük és megszeretjük, de ha nem adunk esélyt a másiknak, sosem ismerjük meg és sosem lesz egy jó barátunk, vagy szerelmünk.

~Louis~

Éppen a ruháimat pakoltam a böröndömbe amikor Harry hangját hallottam, ahogy engem hív.
-Louis megjöttünk!!!-hallottam Hazz hangjában az izgatotságot és a boldogságot, de nem tudtam mire vélni a többes számot.
-Hogy érted, hogy meg jötte...-muszály volt megálnom, mert másképp biztos le estem volna a lépcsőn...nem gondoltam volna, hogy Harry behozza a házba ezt a lányt... muszáj beszélnem  Harry fejével ...nem engedem, hogy ez a lány  elvegye a legjobb barátom . 
-Hazz. Gyere muszáj beszélnünk .-gyorsan lesiettem a lépcsön és megragadtam Harry karját es húztam magam után a konyhába.
-Hazz?-zet vissza mosolyogva a lány, majd Harry válaszolt. 
-Igen, Engem így szoktak becézni.-válaszolt Hazz szintén mosolyogva a lányra...
-De Te nem hívhatod így !-vágtam vissza a lánynak idegesen. Herry mérges szemekkel nézett rám, a lány arcárol azonnal lefagyott a mosoly .
-Louis !!! Mi bajod van ?
-Beszélnünk kel.-vágtam ra és besiettem a konyhába aholva Harry is követett.
-Louis. Te normális vagy ? Mit müvelsz?-bombázot meg Harry kérdésekkel.
-Hogy Én? Te normális vagy ? Idehozod ezt a lányt a Mi házunkba?-kérdeztem idegesen miközbe a napaliban levö lányra mitattam kezemmek, ekkor vettem észre, hogy kutakodik.-Nézd mit csinál ... nem szép mas dolgai közt kutakodni.
-Louis. Ugye nem vagy féltékeny?-kerdezte Harry mosolyogva.
-Mi? Rá soha . Tudom, hogy csak egy északás kaland lesz, épp ezért vidd énkáb szálodába mint ide.-mondtam flegmán, karbatett kezekkel.
-Nem azért kerestem meg, hogy egy északára kihasználjam, akkor nem lelkiztem volna órákig vele és nem sírtam volna utána, egy északás kalandra bárkit elvihetek, de Őt nem, több van köztünk, ezt Te is nagyon jól tudod, nem értem miért viselkedsz így Vele.- fejezte be idegesen , velem még sohs nem kiabált Harry egy lány miatt.
-Akkor remélem el búcsuzol tölle mert holnap utazunk vissza.-vágtam vissza büszkén.
-Mért búcsuzzak el tölle ? Jön velem londonba.
-Mert...Mi? Ő jön velünk? Nem Harry. Ezt ne...-alig hittem a fülemnek , ez a senki jon velünk. Ez nem lehet.
-De .-adott egyszerü rövid választ, majd visszament a lányhoz .
Nem volt kedvem csatlakozni hozzájuk. Kimentem a konyhából és egy pillanatra elkaptam a lány pillantását, de azonnal elkaptam a felyem es felsiettem a szobámba folytattam idegesen a pakolást.

~Samy~

Eleinte rendesnek néztem Harry legjobb barátját, de mikor Harry-vel akart beszélni négyszemközt tudtam, hogy nem bír, de mikor meghallottam azt az aranyos becenevet ami Harry-é volt muszály volt visszakérdeznem .
-Hazz? 
-Igen, Engem így szoktak becézni.-kaptam válazt Harrz-től, egy mosoly kíséretében,de azonnal lefagyot a mosoly az arcomról amikor meghallottam a másik fiú válaszát.
-De Te nem hívhatod így !-bevallom rosszul esett, de Harry azonnal kérdöre vonta.
-Louis !!! Mi bajod van ?-kérdezte komoly hangom Harry.
-Beszélnünk kel.-mondta a fiú, majd bement a konyhába. Harry egy puszit nyomott az arcomra és követte barátját.
Míg ők beszélgettek én addig a nappaliban nézelöttem . Néha rájuk néztem, de pechemre nem tudok szájról olvasni, de láttam rajtuk hogy idegesek . Szoval miattam veszekednek. Hát igen , megvan az ellenségem. Peddig rendesnek tűnik , de ha Ő nem akar megismerni nem tehetek róla. Olyan 15 perc múlva láttam, hogy Harry mosolyogva felém lépked . Ránéztem barátjára aki szintén engem figyelt pár pillanatig nézett csak engem mert mikor észrevette, hogy én is figyelem elkapta a felyét és az emeletre sietett.Szeméből tisztán kitudtam olvasni milyen lenéző velem szembe ami nagyon rosszul esett, de nehogy azt higgye, hogy enyivel elintézheti, ha akarja ha nem, mi barátok leszünk . Egész addig követtem szememmel a fiút amig el nem tünt. Harry-re néztem aki engem figyelt.
-Nyugi. Malyd megbékél.-szerintem evel ő is tisztába volt, hogy nem igaz , de annak ellenére, hogy nem értettem vele egyet csak bolintottam.
Sokáig beszélgettünk, nevettünk és sokszor a lépcsö felé pillantottam, hogy valyon nem csatlakozik-e hozzénk durcád barátunk , de nem .
-Késöre jár jobb ha most megyek. Holnap reggerre be kel pakoljak .-mondtam miközbe a kanapéról tornáztam fel magam.
-Elkisérlek jó? 
-Jó.
-Úton hazafele is sokat beszélgettünk, főleg a Londoni útrol es a fiúkról.Harry megnyuktatott, hogy a többiek nem ilyenek, de nem igazán hittem neki. Megérteném Őket . Én se szeretném ha egyik legjobb barátomnak előjön egy régi drogod barátja.
-Jó éjt Harry.-nyomtam egy ruszit arcára.
-Neked is .
Mikor bementem a szobámba elövettem a böröndömet és elkeztem pakolászni ... 3 órakkor készültem el és feküttem le aludni.
...
Másnap reggel a telefonom csörgése ébresztett fel. Harry neve villogott a képernyön. 
-Szia .
-Szia remélem felébresztettelek ... nemsoká megyek eléd mert indul a járatunk.
-Pontosan hány órakkor?
-10-re megyek eléd.
-Akkor készülök. Szia.
-Szia.-nyomtam ki a telefont és futolépésbe megtámadtam a fürdöt.
10 perc mulva feköltöztem és elvégeztem reggeli tehendöimet. Megreggeliztem és a böröndjeimet is lecipeltem a nappaliba. Pontosan 10-re elkészültem és indultunk a reptérre. Harry út közben elmesélte, hogy duzzogos barátja még mindig nem békélt meg és, hogy Ő már a reptéren vár minket. 
Mikor kiszáltam az autoból megláttam Durcit ahogy minket vár. Aranyos mosolyt kültem felé, de Ő még mindig nem volt halylandó hozzám szolni.
A repülön Harry mellet ültem végig mivel hosszunak bizonyosult az út ezért mielött elaludnék körülnéztem, ki hol ül.Megláttam Durcit a  mellettünk levő sorban, ahogy  engem és Harryt kémlel, biztos voltam benne, hogy féltékeny és fél, hogy elveszem tölle Harryt.Mikor Durci elfordult Én Harry vállára felyeztem felyem és lassan elaludtam.

4.rész: Én vagyok a hibás...

 Ha két ember szereti egymást és ha az egyik öszinte a másikkal, a megbocsájtás is könnyebb.

~Harry~

 Úton Samy háza felé még azon gondolkoztam vajon mit vág majd a fejemhez, hogyan fog majd vissza utasitani ... De mikor becsengedtem hallottam vidán hangját és attol féltem nincs épp álapotban, tévedtem nagyon is. Úgy látszik rájött, hogy Mi összetartozunk. Reménykedtem bennne, hogy most nem csak egy durva tréfával akar lekoptatni mert remélem már megtanulta, hogy engem egyszerüen nem lehet lerázni ... enyire ismerhetne már. Mikor megkértem jöjön el velem ujra oda ahol legelsöre találkoztunk ... fura  volt, hogy azonnal igent mondott, mintha már várta vona, hogy jöjek ... Mikor a parkban sétáltunk rengeteget meséltem neki az X-faktorról, a fiúkról, a bandárol... Amig Én meséltem Ő figyelmesen végig halgatott néha elnevette magát a marhaságaimon de nagyon jól éreztük magunkat.... na jó nem annyira jól mint rég, de jól. Mesélésemet az szakította félbe, hogy megérkeztünk arra a helyre ahova eredetileg indultunk... a padhoz ahol legelsöre láttam meg Őt. Csodás emlékek keztek el bennem kavarogni ... jó volt ujra vissza menni az idöben föleg Vele együtt. Amikor megládtam az elöttem megtorpano lányt ahogy a padot szemléli keztem félni talán mégsem volt jó ötlet idehozni Őt. Majd lassan elindult a pad fele és hejet foglalt azon, a jobb kezét a padra hejezte és lassan végigsimította azt, majd feltette azt a kérdést ami már várható volt ...
-Emlákszel a napra amikor megismerkettünk ?- kérdezte halkan de a kezét és a tekintetét le sem vedte a padról.
Lassan odalépkedtem mellé, majd válaszoltam kérdésére.
-Nem lehetett elfelejteni, amikor megláttalak a kis pöttyos szoknyádba meg a kis masnival a hajadban, kis kosaraddal ,benne pár szál virággal. Akartam, de nem tudtam elfelejteni, azonnal beloptad magad a szivembe.-mondtam egy mosollyal az arcomon, majdleültem mellé. Egy pillanatig láttam rjta, hogy elöntik az emlékek, de mire megfejthettem volna öket szorosan átölelt, amit nagyon élveztem ... régota várok arra hogy a karjaimba tarthassam es most ujra it van velem ... De nem hagyta, hogy sokáig élvezzem ugyanis a nevemen halkan felsohajtot és eltolt magától és fojtatta mondandoját ...
-El kel modnanom neked valamit és ha utána is azt akarod , hogy  veled mennyek Londonba akkor el megyek veled mert neked is jár második esély, de ha nem akkor is tud, hogy SZERETLEK és sajnálom...-végig figyeltem, hogy mit mond, de semit nem fogott fel az agyam csak azt, hogy szeret. Ezért megkértem ismételje meg annak ellenére, hogy láttam rajta nem szivesen mongya ki ezeket a szavakat , de ezuttal eljutott az agyamig az, hogy mit is mond nekem.
-Szoval szeretsz engem?
-Persze, de most mást akarok mondani...-mondta egy halvánz mosollyal az arcán. 
-Más nekem nem számit.
-De ez fog.
-Samy nem érdekel... jelen pillanatban nincs semmi ami miat meg tudnék rád haragudni, szoval ne is probálkoz.
-De ... kérlek el kel mondanom...-mondta erosködve, nem változott, még mindig nem tudom lebeszélni semmiröl.
-Jó halgatlak.
-Tudod miért nem haragszok most Rád?- várta egyértelmü reagálásom, egy fejrázást, majd fojtatta-azért mert ez nem a te hibád hanem az enyém. Én miattam volt ez az egész . Én adtam Dave-nak szándékosan azt az erős drogot és igen tudtam, hogy mi lesz a következménye, de hidd el megvolt rá az okom. Előtte való éjszaka megeröszakolt es...-elcsuklott a hangja, de fojtatta nem akarta, hogy kozbeszoljak de nem is tudtam volna lefagytam.-megzsarolt ha elmondom neked vagy bárkinek megöl. Ezért tettem amit tettem. És egyáltalán nem bántam meg, inkább Ő haljon meg mint Én... -fejezte be és várta a reagciomat, amit egy tiz perc után megis kapott.
-Egyet értek, hogy megérdemelte és inkább Ő mint Te, de miért nem szoltál?-tettem fel egy ujabb hülye kérdést.
-Mert megölt volna és ahogy téged ismerlek azonnal nekiugrodtál volna és ha nem vered halotra akkor Ő megteszi velem.-felelt már már idegesen.
-Samy és Én most miért haragugyak rád? Csak magadat védted.-mondtam egy részemről logikus választ és átöleltem mert láttam, hogy már a konnyeit probálja visszafojtani. Ahogy átöleltem azonnal hallottam halk szipogásait. 
-Hééé miért sírsz, ha nem bántad meg?
-Mert még mostsem hiszem el hogy it vagy velem .-mondta csendesen mire álánál fogva felemeltem fejét és reagáltam válaszára.
-Itt vagyok és sosem megyek el csak ha velem jösz?-mosojottam, majd közelitettem ajkaimmal ajkaji felé. Megcsokoltam.Annyira vártam már, hogy ezt ujra megtehessem, de nekem túl rövid volt nem tudtam sokáig élvezni Samy puha ajkait.
-Akkor mehetünk, magam mögött akarom hagyni az uncsi eletemet és Veled akarok lenni , csak Veled. -suttohta az utolso szavakat a fülembe. 
-Jó elviszlek magammal Londonba, de elöször bemutatnék neked valakit .-válaszoltam büszkén, majd megragadtam a kezét . Lassan elkezdett az eső is esni igy már futva siettünk az Én és a Lou házába. Mikor benyitottunk Lou-t seholsem láttuk ezért kiabálni keztem amire sinte azonnal reagált.
-Louis megjöttünk!!!
-Hogy érted, hogy meg jötte...-elakatt a szava amikor meglátta Samy-t , azt hittem leesik a lépcsöröl... elöször szorakoztatonak találtam Lou arckifejezését de öt perc után már idegezitett... remélem nem hajt rá mert megölöm az az én szokásom...

3.rész: Második esély.

 Egy csodás napot, mégcsodálatosabbá csak az teheti ha azt a napt azzal az emberrel töltöd el akivel mindigis akartad.

~Louis~

Miutám Harry mindent elmesélt, Samy-rol meg kettejükről ... Nem értettem, egy ilyen lányt mért akar visszakapni, csak remenykedni tudtam, hogy nem akarja a régi életét Vele. De ha Harry valamit elakar érni azt el is fogja, vagy segitek neki, vagy nem.

~Samy~

Tudtam, hogy Harry ennyivel nem fogja feladni és, hogy nég ma probálkozni fog. És igy is lett...a csengő nyivákoló hangja alapján tudtam hogy Ő az.

-Jövok!-kiabáltam előre vidaman, majd kinyitottam az ajtót.

-Figyel ...tudom, hogy most nagyon haragszol meg minden de ... el szeretnélek vinni valahova...-hadarta el ,de láttam rajta, hogy fél a reagciomtól, peddig igazán nem kellet volna.

-Hova?- kérdesztem eccerüen, ami neki is feltünt de nem törödött vele.

-Ahol legelsöre találkosztunk. - monta egy mosolyal az arcán.

-A parkba? 

-Igen, hogy megbeszéljünk mindent, hogy megmagyarazzam ...

-Mehetünk.-megragattam a kezét és magam mögöt huzva Őt csaptam be az ajtót es indultunk el.

-De... - kezte el mondatát de mikor észrevette, hogy elengedtem  a keyét azonnal abbahagyta mondani valojá.-Mehetünk -ragatta meg kezemet ujra és ugy áreztem nem hagyhatom, hogy elengegye.

Orákig sétaltunk, mesét nekem az  X-faktorról, a bandáról, mindenről ami vele történt. Mikor megérkesztünk arra a helyre ahol megismerkettünk megáltam és leültem a kis padra amire legutobb ketten ültünk. 

-Emlákszel a napra amikor megismerkettünk ? -kérdesztem halkan mikor mellém lépet , de én nem vettem le a tekintetemet a padról, lassan vegigsimitottam a kezemmel mire Harry megszolalt.

-Nem lehetett elfelejteni, amikor megláttalak a kis pöttyos szoknyádba meg a kis masnival a hajadban, kis kosaraddal ,benne pár szál virággal. Akartam, de nem tudtam elfelejteni, azonnal beloptad magad a szivembe. -mondta miközben leült mellém, majd hirtelen elöntötek az emlekek és gyorsan átölelte. Jo volt ujra magam mellet tudni, szerettem volna eszt érezni örökre, de meg kel tudja az igazat.

-Harry...- toltam el magamtol egy nagy sóhaj kiséretében, majd a szemébe néztem és fojtattam.- El kel modnanom neked valamit és ha utána is azt akarod , hogy  veled mennyek Londonba akkor el megyek veled mert neked is jár második esély, de ha nem akkor is tud, hogy SZERETLEK és sajnálom...

2.rész: Az igazság...

  

 Az igazság olykor-olykor fáj, de ha nem tudod azt mégjobban fáj és ha nem tudod az igazat arrol az emberröl akiről azt hitted mindent tudsz, kiderül nem is ismered Őt valojában.

~Harry~

-Tudod Tomlinson Te még semmit nem tudsz Róla, ahogy Rólunk sem!-szipogtam mire kérdön nézett rám.
-Hát akkor most mindent elmesélsz!-mondta majd kényelembe helyezte magát. Én peddig elkezdtem a mesémet...
-Tömören Ő egy elég balhés lány. Négy évesen ismertem meg Őt, de már az első perctől fogva legjobb barátom lett. Egyut nöttünk fel. Éjjel-nappal együtt voltunk míg más velünk egykorú gyerek babázott vagy autokázott, mi addig átok rosszak voltunk és azon törtük a fejünk, hogy menjünk a szüleink idegeire és a tanárainkat hogyan tudnánk az örületbe kergetni,néha nekünk köszönhetően lett minden évben új tanáraink. De jött ez az utálatos kamaszkor is ami által bediliztünk és kipróbáltuk a cigit, elkezdtük az ivást, buliztunk minden éjjel, a suliból folyamatosan lógtunk és a legrosszabb drogoztunk. És akár hiszed akár nem, itt nem Én voltam az aki ezt nem  akarta abba hagyni. Erősködött És teljesen a drog rabja lett, Én peddig az övé. Ez után jött a tragédia, Samy sülei balesetet szenvettek és meghaltak. Samy ezek után a drogba menekült és rosszabb lett mint azelőtt... Ékkor már Én többet éreztem iránta mint barátságot, ezért megkértem szökjön el velem Las Vegas-ba ahol ketten lehetünk, csak Én meg Ő. Természetesen beleegyezett nem volt mér it maragyon... se barátja, se család, semmi...  Rengeteget bulisztunk, kaszinóztunk, buliztunk, drogoztunk stb. De egy este tulzásba vittük a drogot és az alkoholt, aztán tortent az a dolog ami miatt most it vagyok. Teljesen véletlenül túlsagosan betépett az eggyi barátun .... mire észbe kaptam már a temetésen és a bíroságon voltunk, ahol Samy-t 2 év elvonóra ítélték. Öszintén nem tudom, hogy úsztam meg, de ahelyett, hogy Samy-t látogattam volna az elvonon, nagy ívben elkerültem azt a helyet. Leszoktam a drogrol meg minden és ay X-faktorba jelentkeztem és arra koncentráltam ... tovább peddig tudod. De mindez még megbocsájtható lenne ha csak a barátja voltam volna, de így nem ... cserben hagytam azt az embert akit az életemnél is jobban szerettem ...- fejeztem be majd az eddig a szemem sarkában csücsülö könnycsepp legurult az arcomon. Igy vissza emlékezve mindenre, elítéltem magam. 
Lou nagy szemekkel bámult maga elé majd megszolalt .
-Hmm haver van mit jóvá tegyél!- mire alig láthatoan elmosojodtam .
-Segitesz ugye?- kérdeztem halkan mire halványan bolintott. Ha nem ismerném azt mondanám, hogy nem is akar segíteni...

~Samy~

Miután rácsaptam Harry-re az ajtót órákig sírtam. Muszály volt visszajönnie? Muszály volt mindent elrontania? A válasz IGEN. Muszály volt. Harry mindig is ilyen volt, mint egy rémálom akkor csap le rád amikor nem számitasz rá... Legyen. Adok neki még egy esélyt . Hisz mindenkinek jár második esély. Meg amugy is Én sem vagyok éppen szent . Vannak még nekem is titkaim ...

1 rész: Újra látlak!

~Harry~

Az ajtaja előtt áltam remegő térdekkel. Féltem. Féltem, hogy igaza lesz és elküld. De igaza van én is ezt tenném. Csak félek nem halgat meg, nem hagyja, hogy jóvá tegyem azt amit elrontottam.
Tíz perc után erőt vettem magamon és bekopogtam...

~Samy~

Egy hangos kopogás zavarta meg az álmom. Mivel csak én tartózkodtam itthon és mivel az ajtó nem nyitja ki magát, fel kellett kelnem és megtudni, hogy mit is akarnak tőlem. De bárcsak aludtam volna tovább. Kómásan és fáradtan nyitottam ajtót, de ez azonnal el is múlt amikor tudatosúlt bennem ki is áll velem szemben. Meglepett. Nem számitottam arra, hogy valaha is látom még Őt, a hideg futkosott a hátamon. Csak ált ott egy szál vörös rózsával a kezében. Szerintem meglepődött.
-Azt a rohadt...!Tudod mit? Ahogy jöttél menj is el! Szia!-keltem ki magamból és zártam is rá az ajtót amikor magához tért és a lábával megakadályozta, hogy rá zárlyam az ajtót.
-Várj...! Had magyarázzam meg!-kérte könyörgően.
-Mit? Azt hogy akkor hagytál el amikor a legnagyobb szükségem volt rád? Bocs de nem!-idegesen rácsaptam az ajtót. Nem gondoltam, hogy ennyi idő után még látom és, hogy még mindig tudok utána sírni.

~Harry~

Erre a reakcióra számítottam, de ez nem az utolsó találkozás, nem fogom feladni. Én nem.
Kisírt szemekkel léptem be az ideéglenes házunkba. Csak Lou jött el velem ide, Rá van most legjobban szükségem, arra, hogy vígasztaljon, bátorítson, segítsen visszaszerezni azt amit elvesztettem.Külömben is a tobbiek, ha akartam volna hozzni Őket akkor sem jöttek volna, hisz Niall haza utazott, Zayn Perrie-vel nyaral akárcsak Liam Danielle-el.
Milyest  beléptem a házba Lou észrevette a vörösresírt szememet.
-Jaj ne! Ha Herry Styles sír egy lány miatt az nagy baj!-monta miközben átölelt.
Na igen, nem tud mindent Samy-ról és Rólam, meg Rólunk, ezért ha azt akarom, hogy segítsen és mellettem legyen elkel mondanom a teljes történetet...

Porológus

~Harry~

Mostanában rengeteget gondoltam Rá. Vajon menjek vissza hozzá? Biztos vagyok abban, hogy nem tárt karokkal fogadna. De nem csodálkoznák , főleg nem azok után amit vele tettem. Otthagytam Őt akkor amikor a legnagyobb szüksége volt rám, csak mert féltem. Cserben hagytam azt az embert, akit a világon legjobban szerettem. Ezek után nem volt merszem visszamenni.
De a Las Vegas-i turnénkon annyi emlék előjött Róla, hogy egyszerüen nem birtam, vissza kellett mennem Hozzá...rosszúl tettem, mert az a lány már nem az a lány...Megváltozott. Csupán két év alatt. Hogy lehet ez?